Lúdtalp, bütyök, kalapácsujj: mik a leggyakoribb lábbetegségek a kényelmetlen cipőtől?

2017.02.20 17:21

Sokan tévesen a legtöbb lábbetegséget a lúdtalpból vezetik le. Pedig a középkorúaknál leggyakoribb lábpanaszok - mint a bütyök, kalapácsujjak, sarok és lábközép-fájdalmak - hátterében legtöbbször a kényelmetlen cipők állnak.

A láb két lényeges boltozattal rendelkezik: az egyik a hosszanti boltozat, ami megközelítőleg a saroktól mutat a nagylábujj felé, ennek lesüllyedése a tipikus bokasüllyedés, köznyelvi nevén lúdtalp. A másik a láb keresztboltozata, ami a nagylábujj eredésétől ível keresztbe a kisujj ugyanezen izületéig. Vannak olyan nevezéktanok, ahol a hosszanti boltozat lesüllyedését bokasüllyedésnek, és a keresztboltozat lesüllyedését lúdtalpnak nevezik. Mivel a hosszanti boltozat a boka lesüllyedésével jár, továbbá a hosszanti boltozat gyakran jár keresztboltozat-süllyedéssel is, így a pontos népnyelvi definiálás értelmét veszti.

Gyerekkorban kerülni kell a klumpát és a kínai tornacipőt

Gyermekkorban a veleszületett, ritka láb-deformitásokon túl (dongaláb, sajkaláb) a leggyakrabban előforduló lábbetegség a klasszikus lúdtalp, azaz a láb hosszanti boltozatának süllyedése. A dongaláb a leggyakoribb veleszületett lábdeformitás, a sajkaláb nagyon ritka elváltozás. Egyik deformitás kialakulásának körülményei sem teljesen tisztázottak, méhen belüli fekvési rendellenességet, általános alsó végtagi fejlődési eltéréseket, családi halmozódást feltételeznek. Kezelésük már a megszületéskor történő szűréskor elkezdődik, amelyet, ha szükséges, többszörös gipszelés, makacs formák esetében műtéti beavatkozás követ.

A lúdtalpat főként civilizációs betegségként említik, mivel szerepe van benne az egyenes talajon való járásnak, illetve a lábbeli viselésének. A lábboltozatok a gyerekkortól fejlődnek ki, és leginkább a serdülőkorig befolyásolhatók. A befolyásolható időszakban a túlzottan keménytalpú (például klumpa), illetve puha (például a kínai tornacipő) cipők túlzottan megterhelik, illetve ellustítják a lábat, ami később a boltozatok lesüllyedéséhez vezet.

A magassarkú cipő lábközép-fájdalomhoz vezet

Középkorúaknál a leggyakoribb lábbetegség a sarok- és lábközép-fájdalom. A sarokfájdalmak kialakulásának lehetnek csontos (sarkantyú), kötőszövetes és idegleszorításból eredő okai. Az idegleszorítás során a talpi kötőszövetes lemez tisztázatlan okokból a feszülés hatására fokozatosan hegesedik, vastagodik, így a talpra forduló idegeket leszorítja. A lábközép-fájdalom a fent említett keresztboltozat lesüllyedésből adódik, mert ilyenkor nem az anatómiailag ideális pontokon járunk (ezek a nagylábujj középcsontjának feje és az alatta lévő úgynevezett szezámcsontok, a kislábujj középcsontjának feje, illetve a sarokcsont gumója), hanem a lesüllyedt II-es, III-as, IV-es középcsontok fején.

Ezeknek nincs megfelelő csontos és kötőszövetes alátámasztásuk, így egy krónikus izületi gyulladás jön létre, ami izületi elfajuláshoz, artrózishoz vezethet. A szalagok és csontvégek degenerálódnak, deformálódnak, így később ficam jöhet létre, ami már külső erővel sem nyomható vissza, azaz fixált. E típusú lábbetegségek oka lehet a túlságosan puha, szinte szivacsként formálható láb, amely egyéni adottság, továbbá a magassarkú cipő túl gyakori viselése, amely a keresztboltozatra vezeti le a testsúly erőhatásait, deformálva így a boltozatot.

A rohanó ember lábbetegsége a bütyök

A lábbetegségek egy másik nagyobb csoportját alkotják a nagylábujj, vagy más néven öregujj betegségei, illetve a kalapácsujj-deformitások. Klasszikus fogalom a bütyök, ami azt a csontos és kötőszövetes szaporulatot jelzi, ami a nagylábujj belső oldalán alakul ki. Ennek fő okaként nőknél a szűk körömcipőt jelölik meg, ami kényszeríti az öregujjat a kifelé állásra. Az ízületre nagyobb nyomást gyakorló cipő csontnövekedést és kötőszövetes szaporulatot, azaz bütyköt idéz elő. Ugyancsak gyakori lábdeformitás a kalapácsujj elváltozás, amit a klasszikus körömcipők, illetve szűk orrú cipők idézhetnek elő, illetve a keresztboltozat-süllyedések másodlagos eredményeként is létrejöhetnek.

Meg kell még említeni a rohanó ember lábbetegségét, amivel kevesen vannak tisztában. Ez mindenféle külső elváltozás nélkül jelentkező fájdalom a nagylábujjban, ami e lábujj beszűkült mozgásával jár, és később bütyök kialakulásához vezethet. A fő ok itt a nagyléptű emberek, akik rohanás közben extrém hajlításra kényszerítik a nagylábujjat, így az izületben a lábháti oldalon egy izületi kopás indul, amit kóros csontképződés követ. Az elváltozás röntgenfelvételen láthatóvá válik.

Nézd meg a vizes láblenyomatod!

A bokasüllyedés és lúdtalp okozta leggyakoribb panasz, hogy az érintett nem tud sokat gyalogolni. Gyakori klasszikus tünet, hogy álláskor szemmel láthatóan lesüllyed a láb belső íve. Gyakran még a vizes láblenyomat is informatív, amikor a lenyomatnál teli talp látszik. Ennek pontosabb, orvosi készülékes vizsgálata, az úgynevezett podográfiai vizsgálat, ami azonban ritkán használatos. Ilyenkor a beteget egy készülékre állítják, ami térképként kimutatja, hogy a láb területei milyen mértékben részesülnek a terhelésből. A bokasüllyedés súlyosabb formáinál hátulról szemlélve a boka befelé fordulva látszik. Mivel az elváltozás az egész test statikáját megbontja, előfordulhat, hogy a betegnél előbb jelentkeznek térd-, csípő-, vagy gerincpanaszok, amelyek hátterében a bokasüllyedés áll.

A bütyök és kalapácsujj általában fájdalmas cipőviselési, járási és esztétikai panaszokat okoznak.

A fájdalmas nagylábujj okozta első panasz általában az, hogy az érintett nem képes sietve járni, a merev lábujjnál pedig a lépés elrugaszkodó fázisa kimondottan fájdalmas.

Lúdtalp ellen segít a talpbetét

Lábbetegségeinkkel ortopéd orvost keressünk fel! A szakorvos megvizsgálja a lábat, majd röntgenvizsgálatot is végezhet. A gyerekkorban felfedezett enyhébb lúdtalpat és bokasüllyedést érdemes cipőkorrekcióval, lábtornával kezelni, ezek nagy részét felnőttkorra betét nélkül kinövi a gyermek.

Gyermekkori rögzített lúdtalp esetében első lépésként szóba jöhet az altatásban való gipszelés és utána betét viselése. A makacsabb, illetve felnőttkori formákat puha, félkemény vagy kemény betétekkel lehet korrigálni. A puha betétek általában fiataloknál, könnyebb testfelépítésű embereknél, a félkemény betétek nehezen korrigálható esetekben, fiatal felnőtteknél javasolt. Nagyon makacs esetekben, kortól függetlenül kemény betét viselése a célszerű. Nagyon fontos, hogy gyermekeknél sokkal ritkábban kell betétet hordatni, mint gondolnánk. Fontosabb az izomzat erősítése, de ha a sarok nagyon befordul, akkor ajánlott kemény kérgű, a sarkat jól tartó cipő viselése.

A teljesen ficamodott, valamint degenerált izülettel bíró merev keresztboltozat-süllyedéseket műtéti úton lehet korrigálni. Ilyenkor a boltozatot csontos korrekcióval állítják helyre.

A láb különböző fájdalmait többször kezelik injekciókkal, terápiás röntgenbesugárzással, ultrahangos terápiával, azonban ezek nem hozzák helyre a szerkezeti elváltozást, a panaszmentes időszak ezért csak nagyon rövid.

A bütyök műtéttel távolítható el

Kalapácsujjak esetében a gyakoribb műtétnél (ostectomia: a csont levágása) az első ujjperc fejét csípik le, vagyis a fájdalmas, kiálló részt, és ínplasztikával próbálják korrigálni a helyes pozíciót. Ritkább esetekben a csont alapját csípik le (basectomia: az ujj alapjának levágása, eltávolítása), és ezt a lábujjat nyújtó ín hosszabbításával egészíthetik ki (Z-ínplasztika). Természetesen a csontok eltávolítása az ujjban minimális hosszcsökkenéssel jár. Ínplasztika esetében szükséges lehet a helyes pozíció rögzítése a lábujjba vezetett drót segítségével, ami 3 hét múlva eltávolítható. A beteg a műtét után 24 órával felkelhet, járhat, a fájdalom minimális.

A bütyök műtéti megoldása érdekében a szakorvos számos (több száz) műtéttípus közül válogathat, az egyéni igénynek megfelelően. Azokban az esetekben, amikor a műtét már nem jöhet szóba (a beteg életkora, egészségi állapota, komplex lábdeformitások együttléte miatt), a megoldást az egyénre szabott gyógycipő vagy kontaktbetét viselése jelenti. Ebben az esetben nem az anatómiai korrigálás a cél, hanem a fájdalmas pontok teherviselésének a kiiktatása.

A műtét általában gerincérzéstelenítésben, vagy helyi, lidocainos érzéstelenítésben történik. A műtétek után a beteg pólyából készített, úgynevezett visszanyomó vagy redresszáló kötést kap, ami segít a korrigált helyzetet rögzíteni. Erre már 24 óra múlva részlegesen terhelhet, felkelhet és járhat, az otthoni tevékenységeket el tudja végezni, hazamehet. Minimális fájdalom az első héten fennmaradhat. Ma már tévesnek tartják azt a nézetet, hogy a bütyökműtét után gipszrögzítés kell! A redresszáló kötés is csak varratszedésig (10-14 nap) marad fenn, utána - ha szükséges - cipőben is hordható visszahúzó kengyelt viselhet a beteg pár hónapig. A bütyök kiújulásának esélye nagy. Az első évben a nagylábujj ismételt kifelé térése gyakori, főként azokban az esetekben, ahol csontos korrekció nem történt, viszont ez nem jár együtt újabb csontos kinövéssel, tehát valós bütyökkel. Így a páciens panaszmentessé válik, az esetleges esztétikai látványtól eltekintve.

A bütyök megelőzésében lényeges szerepe van a kényelmes, széles orrú cipőknek, a cipőben lévő stabil betétnek (ami nem engedi csúszkálni a lábat), a gondosan kiválasztott, se nem kicsi, se nem nagy cipőméretnek, és természetesen a minél szabadabb lábnak. Tehát ha tehetjük, javasolt a zárt cipő minél ritkább viselése a mindennapokban!

Forrás:
http://www.origo.hu/egeszseg/20110308-ludtalp-butyok-kalapacsujj-labbetegseg-dongalab-vegtagok-egeszseg-labdeformitas-ortopedia.html

Vissza